Készítette: Szücs Nóra |
A lepkék |
|||||||||
Négy különböző csoportba sorolhatók a lepkék:
- vérfuboglárka - zanótboglárka - ezüstsávos szénalepke
- selyemszövők - szenderek - tarkaszövők - busalepkék
- sodrólepkék - paránypillefélék, törpemolyok
- gyászlepke - nagy rókalepke
További információkért: Katt ide!
Kérdés esetén írj nekem e-mailt:
|
|
||||||||
Rendkívül változatos
nagyságú, alakú és szinezetű rovarok. Testüket szőrök és pikkelyek
borítják. Szárnyaikon a pikkelyek olyan zárt sorokban helyezkednek
el, mint a zsindelyek a háztetőn. Ha a szárnyak pikkelyzete esetleg
hiányos, akkor ott üvegszerően átlátszó foltok alakulnak ki. A
sokszor csodálatosan szép színüket a szőrök és pikkelyek
festékanyagának köszönhetik a lepkék (kémiai színek), vagy a
pikkelyek sajátságos szerkezete fényvisszaverődést idéz elő,
interferencia jelenséget okoz (fizikai színek). A kémiai és fizikai
színek gyakran kombinálódhatnak egymással. Sok lepke nagyon jól
idomul környezetéhez úgy, hogy annak színét felveszi, vagy
valamilyen környezetében található tárgyat, esetleg más élőlényt
utánoz. Egyes lepkék színe pl. a fatörzs színére hasonlít, melyen
pihenni szoktak. Mások falevelet utánoznak, ismét mások fullánkos
hártyásszárnyúra, mérgező, vagy bűzmirigyekkel ellátott más lepkékre
emlékeztetnek (Bates mimikri). Nem ritkán a különböző bűzlepkék
egymást is utánozzák (Müller mimikri). Bábjuk múmiabáb. Ezeket néha egy szállal odaerősítve növényeken találjuk. A legtöbb báb azonban elrejtőzve, pl. kéreg alatt vagy a talajban alakul át. Sok hernyó bábozódás előtt labiális nyálmirigyéből alakult szövőmirigyének váladékával gubót sző maga köré. A lepkék a rovarok egyik llegnépesebb csoportja, mintegy 150 000 fajjal. Hazánkban és a környező területeken mintegy 3500 lepkefaj él. A lepkék belső rendszere máig sem alakult ki véglegesen. A különböző kutatók eltérően értékelik törzsfejlődéstani szempontból az egyes bélyegeket. Az nagyon valószínű, hogy a megnyúlt szárnyú lepkék ősi típusúak. Ezek első és második pár szárnya hasonló alakú, és erezete is hasonlít. A legtöbb lepke első és hátsó szárnyát valaiméfe berendezés kapcsolja össze, ami elősegíti a szárnyak közös mozgását. Ősibbnek tekinthető a kapcsolókaréj (jugum), ami az első szárnyból indul ki, és a hátsó szárny első részén levő redőbe kapcsolódik bele. Ennél sokkal elterjedtebb az akasztó tüske (frenulum), mely a hátsó szárnyból kinyúló, rendszerint vékony hegyes nyúlvány, és az első szárnyhoz csatlakozik. Ott gyakran keresztben álló szőrök, vagy pikkelyek rögzítik. A kapcsoló berendezés hiányozhat is. Ilyenek a tipikus "nappali lekék". - Sokan, főleg régebben a lepkéket két nagy csoportba sorolták: kislepkéket (Microlepidoptera) és nagylepkéket (Macrolepidoptera) különböztetnek meg. |